(Cilj i strategija ishrane, metaboličke specifičnosti)
A tenyészüszők takarmányozásában az új irányelevek az állatok élettanán, és annak takarmányozási hatékonyságán alapulnak. Az ötlet az hogy tökéletes és olcsó legyen.
Nagyon gyakran előforduló hiba ennél a kategógiánál hogy azzal etetik őket ami megmarad a tehenektől. Ez a növendékek teljesen hibás tenyésztési hozzáálása. A takarmányozásban, bármely fajta vagy kategória háziállatnál, legfontosabb felállítani a valós célokat és igazi stratégiát kidolgozni, mindig szemelőtt tartva a jövedelmet ami ennek alapján megvalósítható.
A jövedelem növekedésének érdekébe a tenyészüszők takarmányozásában és nevelésében az irányelv: A születés és az első ellés, a tejelés kezdete közti idő csökkentése, csökkentve a felnevelési költségeket tekintetbevéve azt hogy ne vezessen az állat termelési potenciáljának csökkenéséhez. A célok amit, el akarunk érni :
- Napi sulyszaporulat 750-800 gr/nap (az NRC 2001-es normativái szerint)
- A nemi érettség elérése 12 hónapos kor előtt
- Első termékenyítés 13-14 hónapos korban
- Első ellés 22-24 hónapos korban, átlag 23
A testtömeg mérése a legpraktikusabb és leggyakrabban alkalmazott módszer a takarmányozási program ellenőrzésére. Az első termékenyítéskori testtömeg az állat makszimális sulyának 55 százalékának kell hogy legyen (kb. 350 kg a Holsteinnél). Első elléskor a testömeg a makszimális suly 85-90 % kell hogy legyen (kb. 600-620 kg a Holsteinnél). A testtömeg mellett figyelni kell az állat felépítési fejlődésére is, különösen a test arányosságára. Előfordul hogy az üsző megfelelő testtömegű a termékenyítésre, de testileg nem teljesen kifejlett (pl. alacsonyabb csípő és marmagasság). Ezek az állatok többnyire túl kondícionáltak (kövérek) és mint olyanok nem készek a termékenyítésre. Ennek oka a nem kieggyensulyozuott takarmányozás, túl magas energia szint, elégtelen fehérje szint vagy nem megfelelően kiegyensulyozott aminósav arány. A lényeg a takarmány optimalizálása (hozzáigazítása) a napi sulyszaporulathoz. Ilyen módon biztosítjuk az állat termelési (genetzikai) potenciáljának kihasznnálását a tejelés folyamán.
Hogy megértsük az állatok takarmányozási szükségleteit, először meg kell érteni a módját, hogyan működik az anyagcseréjük a tenyésztés különböző fázisaiban. Az első fázisban, ami magába foglalja a borjak leválasztástól a pubertásig tartó időt, majdnem az összes sulyszaporulat izomzati, ebből kifolyólag logikus hogy a takarmány magasabb fehérje és alacdsonyabb energia trtalmúnak kell hogy legyen. A második periódusban, a pubertás kezdetétől az első termékenyítésig, a fehérjeszükséglet szintje csökken, ezzel egyidejűleg növekszik az energija szükséglet. A mikronutriensekkel (nyomelemekkel és vitaminokkal) való szabályos takarmányozás ebben az időszakban nagyon fontos, segíti a nemi ciklus stabilizációját és az állatok termékenységét hogy vemhesek maradjanak. A harmadik periódusban, a termékenyítéstől az ellésig, az állatok növekedése mind kissebb úgy alakilag mint izomzatilag. Ezért az abrak ezeknél az állatoknál kevésbé kell hogy “koncentrált” legyen, alacsonyabb fehérjetartalommal és megfelelő energiaszint. Az ellés előtti két hónapban az üszők takarmányozási szükségletei átlagosan növekednek a magzat és a tőgy erőteljes fejlődése végett.
februar 2017. godine Vladan Ćirić