A genómanalízis gyakorlati alkalmazása a szeelekcíóban

Az előző beszámolóban a genómot definiáltuk, a mai beszámolóban viszont azt taglaljuk, hogy milyen módon használhatjuk ki a tehéntelepen a genómanalízis eredményeit, információit.

Azt fontos tudni, hogy a genömika alkalmazása nem változtatja meg a szelekció rendszerét. A szelekció fő célja továbbra is a kiválasztott tulajdonságokat érintő genetikai előrehaladás. Ezt a szelekciós célok megfogalmazásával alapozzuk meg, meghatározzuk a tenyésztési értékek indekszét, kiválasztjuk a mesterséges megtermékenyítésre tervezett megfelelő bikákat, az indeksz alapján rangsoroljuk a teheneket, kidolgozzuk a mesterséges megtermékenyítések tervét  az inbríding koeficienset valamint az egyedek genetikai potenciálját is figyelembevéve.

A szelekció kiindulópontja a genetikai potenciál jelen állapotának vagy kezdeti áééapotának a meghatározása. Ezt két módon végezhetjük el, az anyakönyvi (elődök) adatok alapján az elért termelési eredményeket figyelembevéve, valamint a genómanalízis alapján. A genómanalízis első előnye a pedigré és a telepi eredményekhez képest, hogy nagyobb biztonsággal tudjuk a meglévő információkat kihasználni, a második viszont a szükséges információkhoz jutás gyorsasága.

Például a holstein vagy szimentáli tejtermelő farm esetén, a genómanalízist azért alkalmazzák, hogy nagy valószínűséggel meghatározhassák a tejtermelésre, a hosszú hasznos élettartamra, termékenységre, ellenállóképességre, stb.  vonatkozó genetikai tulajdonságokat, melyek fő meghatározoi a termelés profitabilitásának és funkcionalitásának. Feltehető a ligikus kérdés – Ha a farmer tulajdonában áll ez az értékes információ, hogyan tovább?

Néhány gyakorlati példa:

  1. A szelekció rendszere nem változik, csak a genetikai potenciálra vonatkozó birtokban álló információ megbízhatósága nagyobb. Ez azt jelenti, hogy a telepen továbbra is rangsorolhatjuk az állatcsoportokat a genetikai potenciáljuk alapján azon tulajdonságokat figyelembevéve, melyek a szelekciós célokat képezik. Egyszerű példa erre az állomány rangsorolása és a jobb rangsorolású szekszált sperma alkalmazása a mesterséges megtermékenyítés folyamán. A cél ebben az esetben az, hogy 5o%-ról 85-9o%-ra növeljük annak az esélyét, hogy üszőborjakat elljenek a tehenek.
  2. Abban az esetben, ha aszekszált sperma alkalmazásából kifolyólag üszőtöbblet jelentkezik a telepen, a genómanalízis eredményei segítségével kiválszthatóak a legminőségesebb egyedek és eldönthető, hogy melyek kerülnek eladásra és melyek képezik majd a remonthoz szükséges bázist.
  3. Azesetben, ha nincs üsző többlet, az eredmények abban segíthetnek, hogy az üszőket korrekciós program alkalmazásával párosítsuk, ami így könnyen kivitelezhető, ugyanis 7o-8o%-os biztonsággal állíthatjuk az egyed potenciálját, előnyeit és hátrányait, még mielőtt a laktáció fázisába kerül. Ily módon a szelekciós munkára  „egy hasassággal“ többre számíthatunk a magas tenyészérték mellett. Eredményként a kiválasztott paraméterekre vonatkozó szelekció intenzitását növeljük, vagyis nől a kumulatív genetikai előrehaladás. A tejtermelő számára ez azt jelenti, hogy egészségesebb és termékenyebb állománya több minőséges tejet tud termelni.

A genómanalízis eredményei sokféleképpen implementálhatóak a farm szelekciós stratégiáiba és terveibe. A metódus megfelelő alkalmazásával, figyelembevéve annak előnyeit és hátrányait az eredmények melyek a genetikai előrehaladásra utalnak nagymértékben biztosak. Ez sok fajtában bebizonyult, a holstein amerikai és európai populációiban, a német szimentáliban, hízó fajtákban, stb. Ebből kifolyólag lekövetkeztethető, hogy a szerbiai telepeken is mielőbb alkalmazni kell a genómanalízist.

Tyírity Vladan,

2o23 Július