A huszadik század utolsó évtizedeiben ekonomikai paraméterek változása miatt megváltozott a hozzáállás is a termelésben.
A mái napig tartó globális tendenció a telepek nagyságának növekvése, a mezőgazdálkodás intenzitásának fokozása és a termelésben történő specializáció. Mindezen változások negatív kihatással vannak a biológiai változatosság megőrzésére.
A fajok változatosságára és a szarvasmarhák genetikai diverzitására tekinthetünk mint összefüggő problémára, de egyenként is szemlélhetjük őket. Példánként a busa őshonos fajtát elemezhetjük. A termelékenység növekedése és a prioritások és érdeklődés változása miatt a busa mint kéthasznú, alacsony termelékenységű fajta háttérbe szorult a szimnetáli és más specializált marha fajták mellett. Manapság a busa populáció kevés egyedet számlál és Szerbia mellett Montenegróban, Horvátországban, Macedóniában, Albániában, Bulgáriában ás Görögországban tenyésztik. Szerbiában a Stara Planina hegyen van a legnagyobb számban, mindössze 4oo egyed az országos populáció. A fajta veszélyeztetett helyzetben van ugyanis egyre kisebb számban tenyésztik, a termelők elvesztették az érdeklődést iránta. Mivel a populáció csökken, kevesebb egyed van tenyésztésben és ez idővel a rokonság növekedéséhez vezet, ugyanis nől a közös elődök száma és végül rokontenyésztés áll fenn, ily módon csökken a változékonyság a populációban. Mindez a populáció homozigozitásának növekvését idézi elő, ez másnéven azt jelenti, hogy a változatosság csökken és problémát jelent a genetikai diverzitás megóvása szempontjából.
A holstein fajta genetikai diverzitásának megőrzése úgyszintén problémát jelent, de más okokból kifolyólag. Egy specializált fajtáról van szó, mely a világ minden táján megtalálható, Újzélandon, Szaud Arábiában, Izraelben, Oroszországban és egészen Latin Amerikáig mindenhol. Az USA-ban több mint 8 millió holstein tehén van jelen. A fajta a világ legelterjedtebb és legszámosabb fajtája és a populáció nagyságát illetően nem veszélyeztetett. De mégis, a globalizáció miatt, a mesterséges megtermékenyítés végett, a genóm szelekció okából, valamint azon egyedek favorizálása miatt melyek a legjobb termelékenységgel bírnak egyre gyakrabban vagyunk szemtanúi annak a ténynek, hogy a holstein populációban nől a rokonsági indeksz, nől az inbriding koeficiens. Az USA-ban az újszülött holstein borjak átlagos inbriding koeficiense 2o19-ben 8%, 2o11-ben 5.76%, 198o-ban 2% alatt volt. Hasonló tendenció figyelhető meg a nyugat európai országokban, valamint Ausztráliában is. Mindez annak az eredménye, hogy a mesterséges megtermékenyítés alkalmával csak egy célra figyelünk, mégpedig arra, hogy a olyan bikától választjuk a spermát melynek lányai a legjobb termelési eredményeket biztosítsák és legmagasabban rangsoroltak. Ez ahhoz vezetett, hogy manapság a leggyakrabban alkalmazott sperma mindössze az 5o-es, 6o-as évek két bikájára vezethető vissza. Névszerint Round Oak Rag Apple Elevation és Pawnee Farm Arlinda Chief. Ez a nagymértékű rokonsági koeficiens és inbríding (beltenyésztési) koeficiens növekedés az elkövetkező időszakban is tovább fog növekedni.
Mindkét esetben, a busánál és a holsteinnél is, a rokonság ellenőrzése állomány vagy populáció szinten, nagymértékben hozzájárul a genetikai változatosság megőrzéséhez és a termelés profitabilitásához. Erre alapozva a következő cikkekben a rokonság meghatározásával fogunk foglalkozni a szarvasmarha populációkban.
Tyírity Vladan,
2o21 Március