A szimentáli fajta Svájcban, a Simme folyó völgyében alakult ki. A világ legismertebb kettős hasznosítású szarvasmarhafajtája, amelyet hús- és tejtermelésre egyaránt tenyésztenek.
Egyedülálló tulajdonságainak és kiváló alkalmazkodóképességének köszönhetően ma az Alpoktól Nyugat-Európán és Oroszországon át Afrikáig, valamint Észak- és Dél-Amerikáig megtalálható. Mivel jelentős genetikai potenciállal rendelkezik a hústermelési tulajdonságok javítására, a világ egyes részein kizárólag húshasznú irányban specializálódott – például az Egyesült Királyságban, Írországban, Dániában és Svédországban. Nagy testű fajta. A szimentáli szarvasmarha szőrszíne a búzasárgától a vörösön át a sötétbarnáig terjed fehér alapon. A fej fehér színű, esetenként „szemüveg” jellegű rajzolattal a szemek körül. A farok vége szintén fehér, az orrtükör és a nyálkahártyák rózsaszínűek.
A kifejlett egyedek testtömege és marmagassága a genotípustól, illetve a tenyésztés helyétől függően változik. A húshasznú szimentáli tehenek testtömege 550–750 kg, marmagasságuk 125–150 cm. A napi testtömeg-gyarapodás hizlalásban körülbelül 1,3–1,4 kg, a vágási kihozatal 62–65% között mozog. A fajtát jó húsminőség és megfelelő márványozottság jellemzi, a test elzsírosodása viszonylag később kezdődik. A hizlalási rendszer lehet intenzív, illetve tehén–borjú rendszerű tartás is.
Észak-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon a szimentálit brit húshasznú fajtákkal – leggyakrabban Angus-szal – keresztezték, ami a szőrszín feketévé válását eredményezte. Napjainkban gyakran használják tejhasznú fajtákkal való keresztezésre is, sokszor tejhasznú szimentálival, azzal a céllal, hogy jobb hizlalási tulajdonságú borjakat kapjanak.
