A kutatás és a technológia fejlődése lehetővé tette számunkra, hogy mélyebben megértsük a tej- és tejtermelés mögött álló összetett biológiai folyamatokat és környezeti tényezőket.

1871-ben mindössze öt tehén maradt Amszterdam szigetén, az Indiai-óceán déli részén. Emberi segítség, állatorvosi védelem, tervezett párzás és szelekció nélkül ezek az állatok a következő 130 évben közel 2000 egyedből álló populációt hoztak létre.

Az elmúlt évtizedek során a genetikai szelekció jelentősen formálta a modern tejelő szarvasmarha-tenyésztést. Hosszú időn keresztül a termelési tulajdonságok – a tejhozam, a tejzsír és fehérjetartalom élveztek prioritást, ami számottevő genetikai előrehaladást eredményezett a tejtermelésben.