WALTER ÉS BRIGITTE STUCKI GAZDASÁGA – SVÁJC

Ez a család összesen 25 tehenet tart, amelyek közül 18 egész évben a faluban marad, 7 pedig nyári legeltetésre az Alpokba kerül. A tejet tejfeldolgozónak adják le, míg a hegyi legelőkön az összes megtermelt tejből sajtot készítenek. Fajta: szimentáli

• 18 tehén + 7 az Alpokban
• Átlagos termelés: 7 500 liter; takarmányozás: széna és siló, legeltetés és kevés koncentrátum
• A faluban maradó tehenek egész évben naponta járnak legelőre
• Első termékenyítés kb. 16 hónapos korban és 450 kg testsúlynál, ellés 23–24 hónapos korban
• A szelekció külön történik a faluban maradó, illetve külön az Alpokban nyáron legelő tehenek számára
• Napi kétszeri fejés
• A munkát a szülők, a lány és a fiú végzik
• 15 ha saját földterületük van, 2 ha-t bérelnek – ez elegendő széna és siló előállításához, csak kukoricát vásárolnak

Ez a család összesen 25 tehenet tart, amelyek közül 18 egész évben a faluban marad, 7 pedig nyári legeltetésre az Alpokba kerül. A tejet tejfeldolgozónak adják le, míg a hegyi legelőkön az összes tejből sajtot készítenek. A teheneket egy pásztorra bízzák, aki a nyári hónapokban nagyobb állományról gondoskodik. Meglátogattuk a családi házhoz tartozó gazdaságukat is. Szívesen fogadtak bennünket, körbevezettek az istállóban, majd három tehenet is bemutattak, amelyek kiváló példái a kiállítási szimentálinak. Az istálló egyszerű, kötött tartású rendszerű, félig rácspadlóval, a takarmány kiosztása kézzel történik. Láthattunk Svájcra jellemző részleteket is, például a fiatal üszőkre helyezett fa szarvformákat, valamint a nagy tehéncsengőket, amelyeket hagyományosan az alpesi legelőkről a faluba történő visszatéréskor viselnek az állatok. GAZDASÁGOK AZ ALPOKBAN Az alpesi legelőkön svájci fleckvieh és szimentáli állományokat látogattunk meg. Nyáron a tehenek a hegyekben tartózkodnak, május végén hajtják fel őket körülbelül 1600 méteres tengerszint feletti magasságba, 6–7 órás gyaloglás után. Amikor a tehenek a faluban vannak, a tejet a tejüzemeknek adják le, míg az Alpokban sajtkészítésre használják. A nyári takarmányozás szinte 100%-ban legeltetésen alapul, esetleg szénát kapnak, amikor az istállóban tartózkodnak. Meleg napokon a hőség és a legyek miatt nappal az istállóban maradnak, késő délután, fejés után mennek ki, és a reggeli fejésre térnek vissza. Az ezekre a legelőkre felhajtott tehenek kiváló egészségi állapotban vannak, ami a legfontosabb szelekciós szempont ezeknél az állományoknál. A termékenyítést úgy szervezik, hogy minden ellés ősszel történjen, a laktáció csúcsa pedig az istállóban töltött időszakra essen, amikor intenzívebb takarmányozást biztosítanak. A szelekciós terv a gazdák szerint egyszerű: tavasszal, a legelőre hajtás előtt a tehénnek (vagy üszőnek) vemhesnek kell lennie, kiváló egészségi állapotban, jó láb- és pataállapottal, hogy bírja a szezont. Ha nem felel meg ezeknek a feltételeknek, a gazda eldönti, megtartja-e vagy értékesíti. Ez nem jelenti azt, hogy csak fiatal tehenek mennek a legelőre – nem ritkák a 10 éves vagy idősebb állatok sem. A legelőkön bőséges a takarmány, a víz gyakran közvetlenül a legelő közepén fakad, majd a közeli patakba folyik. Semmi sincs bekerítve – az állományok legeltetés közben keverednek, az istállóba tereléskor többnyire maguktól szétválnak, néha a gazdának kell összegyűjtenie őket. Az elhelyezés egyszerű: alacsony faistállók kötött állásokkal, etető- és trágyázó folyosókkal. A gazdák elmondása szerint amikor az istállóban vannak, a tehenek vagy nem kapnak takarmányt, vagy csak kevés szénát, ha rendelkezésre áll. A mintegy 100 napos nyári időszak után, amikor visszatérnek a faluba, a tehenek nagy csengőket viselnek a nyakukban, szarvaikat virágokkal díszítik. Ez az esemény az egész régió ünnepe, amikor mindenki összegyűlik a tehenek fogadására, és az utóbbi időben turisztikai látványossággá is vált. Azok a családok, akik nyáron a hegyekben őrzik a teheneket, általában valamilyen vendéglátóhelyet is működtetnek a közelben, hogy elegendő bevételük legyen a szezonban, amíg az állatok legelőn tartózkodnak.