A testkondíció-értékelési rendszer (Body Condition Scoring, BCS; OTK) használata először a holstein-fríz fajtánál terjedt el, majd később más fajtákra is adaptálták (tejelő, kettős hasznosítású és húshasznú fajtákra egyaránt).
Az OTK értékelésére több modell létezik, világszerte azonban a Penn State Egyetemen (USA) kidolgozott modell a legelfogadottabb. E rendszer szerint a teheneket 1-től 5-ig terjedő skálán értékelik (1 = sovány tehén, 5 = kövér tehén). Az OTK a test bizonyos részein felhalmozódott zsírtartalék mennyiségének becslése. Tejelő tehenek esetében az OTK az energiatartalékok mennyiségének, valamint azok laktációs stádiumtól függő változásának mutatója.
Az értékelési rendszer alkalmazásának célja, hogy a tehenet az adott termelési fázisnak megfelelő optimális kondícióba hozzuk. Ez a takarmányadag korrekciójával érhető el, amelyet az értékelés során feltárt hiányosságok kijavítása érdekében módosítanak. Az OTK rendszeres és szakszerű alkalmazásának eredménye hatékonyabb és gazdaságosabb termelés. A testkondíció változásának mérséklésével a laktáció során csökkenthető az ellés utáni anyagcsere-betegségek (ketózis, tejláz) előfordulása, valamint az ezekhez kapcsolódó szövődmények – például a magzatburok-visszamaradás, méhelmozdulás és méhgyulladás – száma. A kívánatos testkondíciójú tehenek könnyebben ellenek, könnyebben vemhesülnek, hosszabb élettartamúak, és ezáltal teljes genetikai potenciáljukat képesek kihasználni a tejtermelésben. Az OTK az állatok általános jóllétének és a tejtermelési folyamatban betöltött aktuális állapotának fontos mutatója.
A kondícióértékeléshez vizsgált testtájak
Az OTK során két legfontosabb testtájat figyelünk meg:
- medencei terület – faroktő, csípőcsontok, ülőgumók
- háti terület – ágyéki rész (ágyéki csigolyák és azok harántnyúlványai)
Az értékelés vizuálisan (megfigyeléssel) és manuálisan (tapintással) történik. Először szemrevételezéssel, hátulról és jobb oldalról vizsgáljuk az állat küllemét; az esetleges bizonytalanságokat tapintással tisztázzuk. Az értékelés helyszínének jól megvilágítottnak kell lennie. Az értékelés során a laktáció aktuális stádiumát nem vesszük figyelembe, de az eredmények értelmezésekor igen. Értékelhetők laktáló, szárazon álló tehenek és tenyésztésre szánt üszők is.
Az értékelési folyamat elején a tehenet jobb oldalról figyeljük meg, és megítéljük a csípő- és ülőgumókat, valamint a csípőt összekötő vonal alakját, mint referencia-pontokat. Ez a legfontosabb döntési pont az értékelés során. A vonal lehet enyhén ívelt, U alakú (3,25 vagy magasabb kondíció), vagy élesen megtört, V alakú (3,0 vagy alacsonyabb kondíció).
Ha a vonal V alakú, a tehén hátulról történő megfigyelésével folytatjuk az értékelést, különös tekintettel a csípőgumók lekerekítettségére. Amennyiben a csípőgumók lekerekítettek, az érték 3 (1. kép), ha éles szögben állnak, az érték 3 alatti. Ezután az ülőcsont zsírfedettségét vizsgáljuk: ha jól fedett, az érték 2,75 (2. kép); ha a zsírréteg vékony, 2,5; ha nincs zsírfedettség, az érték 2,5 alatti (3. kép). Ebben az esetben az ágyéki csigolyák harántnyúlványait vizsgáljuk, amelyek a szalag előtt hullámszerűen láthatók: ha fél csigolya jól látható, az érték 2,25; ha háromnegyed része látható, az érték 2; ha teljesen láthatók, az érték 2 alatti (4. kép).
Ha a vonal U alakú, az értékelés a keresztcsonti és farokszalag vizsgálatával folytatódik. Ha mindkettő jól látható, az érték 3,25 (5. kép). Ha a keresztcsonti szalag jól látható, a farokszalag pedig részben, az érték 3,5 (6. kép). Az érték 3,75, ha a keresztcsonti szalag alig látható, a farokszalag pedig nem (7. kép). Ha egyik szalag sem látható, és a csípő- és ülőgumók közötti terület szinte sík, az érték 4 (8. kép). Ha az ágyéki csigolyák harántnyúlványai még láthatók, az érték 4,25. Az érték 4,5, ha az ülőgumók már nem láthatók, és 4,75, ha a csípőgumók sem láthatók (8. kép).
Ajánlott testkondíció-értékek a laktáció egyes fázisaiban:
Amint korábban említettük, az értékelés célja, hogy a tehenet minden termelési fázisban kívánatos kondícióba hozzuk. A legfontosabb időszak az úgynevezett tranzíciós időszak, amely az ellés előtti 21 naptól az ellés utáni körülbelül 30. napig tart. Ha a teheneket vagy elsőborjas üszőket megfelelően készítik fel a közelgő laktációra, és azt 3,25–3,75 közötti testkondíció-pontszámmal kezdik meg, rendszerint könnyebben ellenek. Az ellés okozta stressz csökkentése elősegíti, hogy az állat az első órákban és napokban nagyobb mennyiségű szárazanyagot fogyasszon, ezáltal csökkentve a negatív energiamérleget a laktáció elején. Ennek eredménye a maximális tejtermelés a kezdeti és csúcslaktációs szakaszban, az anyagcsere-betegségek és az azokhoz kapcsolódó egészségügyi problémák számának csökkenése, valamint a következő reprodukciós ciklusba való könnyebb visszaállás.
Az OTK rendszeres alkalmazása segít a lehetséges egészségügyi problémák korai felismerésében. Ideális esetben minden tehenet havonta egyszer kellene értékelni, ami a nagy állatlétszám és a gazdaság munkaszervezése miatt gyakran nem kivitelezhető. Ezért ajánlott az értékelést a laktáció főbb szakaszaihoz igazítani (szárazra állításkor, elléskor, a tranzíciós időszak végén – 30 nappal ellés után, az első termékenyítéskor – kb. 70 nappal ellés után, vemhességvizsgálatkor, valamint 60 nappal a szárazra állítás előtt).
Összeállította és fordította:
Dušan Bošković
