A genomikai analízis az elmúlt évtizedekben a szarvasmarha-tenyésztés egyik legfontosabb szelekciós eszközévé vált.
A szarvasmarha (Bos taurus) génjeinek első feltérképezése és az első genomtérkép elkészítése 2004-ben kezdődött, majd 2009-re fejeződött be véglegesen. Azóta a tej-, kombinált és húshasznú fajták genetikai fejlesztése valódi forradalmon ment keresztül. A holstein fajtában a genomikai korszak különösen az alacsony örökölhetőségű tulajdonságok – például a termékenység és a hosszú élettartam – terén hozott jelentős előrelépést. A német szimentáli (Fleckvieh) esetében ezzel szemben a legnagyobb genetikai haladás a tejtermelési tulajdonságokban figyelhető meg, és ma már léteznek olyan állományok, amelyek termelési szinten a holsteinnel is összevethetők.
A genomikai módszereket először a mesterséges termékenyítésre szánt bikák kiválasztásában alkalmazták. Korábban egy bika ivadékvizsgálata legalább 5 évet vett igénybe: egy év a megfelelő minőségű sperma termeléséig, három év az első laktáló leányok megjelenéséig, majd további egy év az adatok kiértékeléséig. A genomikai analízis ezt az időigényes és költséges folyamatot drasztikusan lerövidítette, hiszen a genetikai érték már közvetlenül a borjú születése után, meghatározott megbízhatósági szinten becsülhető. Ma már a hím embriókból vett minták révén még a születés előtt rendelkezésre állnak a tenyészérték-adatok, így az embriók előzetes szelekciója is lehetővé vált. Ezzel nemcsak a költségek csökkentek, hanem a generációs intervallum is rövidült – ami a genetikai előrehaladás egyik kulcstényezője.
A legfejlettebb tejtermelő országokban ma már a mesterséges termékenyítés során felhasznált sperma legalább 60%-a genomikailag tesztelt bikáktól származik, egyes országokban ez az arány meghaladja a 90%-ot is.
A nőivarú állatok esetében a genomikai vizsgálatot kezdetben a genetikai szempontból kiemelkedő egyedek – a jövőbeli bikanevelő anyák – azonosítására használták. A szexált sperma technológiájának fejlődésével azonban a helyzet megváltozott. Azok a gazdaságok, amelyek intenzíven alkalmaznak szexált spermát üszőkön és a tehenek egy részén, akár 5 év alatt megduplázhatják fejőállományukat, miközben jelentős számú „felesleges” üszőt is termelnek. Ilyen esetben a genomikai rangsorolás segít eldönteni, mely üszőket érdemes megtartani, melyeket értékesíteni, illetve az állomány mely részét célszerű húshasznú bikák spermájával termékenyíteni.
Az Egyesült Államokban a holstein fajta genomikai adatbázisa ma már mintegy 6 millió genotipizált egyedet tartalmaz, ebből körülbelül 500 ezer bika.
A genomika nemcsak a termelési tulajdonságok javításában játszik szerepet, hanem segített különböző genetikai hibák és haplotípusok azonosításában is, amelyek a termékenységet, vitalitást vagy funkcionalitást befolyásolják. 2023 áprilisában például azonosították a „Calf Recumbency” nevű haplotípust, amely a holstein borjak gyenge életképességével hozható összefüggésbe. A genomika pontosabbá tette az inbríding-együttható számítását is, és rámutatott a rokonsági szint növekedésére egyes populációkban, ami bizonyos bikavonalak háttérbe szorulásához vezetett.
A genomika közvetett hatása arra, hogy milyen teheneket fejünk ma és milyeneket fogunk fejni a jövőben, óriási. Ami egykor forradalom volt, ma mindennapi gyakorlat. Ugyanakkor a genomikai eredmények helyes értelmezése elengedhetetlen. A szelekció alapelvei nem változtak: világos tenyésztési célokra, stratégiára és tervre van szükség, megfelelő bikacsoport kiválasztására, valamint jól kidolgozott és a gyakorlatban alkalmazható párosítási tervre. Ami változott, az az információk gyorsasága és megbízhatósága, amelyekkel dolgozunk.
A következő írásokban részletesebben foglalkozunk majd a genomikai terminológiával és annak gyakorlati alkalmazásával.
Vladan Ćirić, 2023. június
