Előző cikk.
Az inbriding, illetve a tervezett, bizonyos fokú rokonságon alapuló párosítás alkalmazása a történelem során fontos szelekciós módszer volt.
Összegzés
A cél a homozigótaság növelése, vagy legalább a populáció variabilitásának csökkentése azoknak az alléloknak a javára, amelyek gazdaságilag fontos tulajdonságok szempontjából előnyösek. A tervezett rokontenyésztés gyakran meghatározó hatással volt egyes fajták erényeire és hiányosságaira. Számos példa ismert – a holstein esetében a tejtermelés, testméret és tőgykonformáció; a jersey-nél a béta-kazein típusok (BB és A2A2) és a tejkomponensek; a charolais fajtánál a magas vágási kihozatal stb. Ugyanakkor a homozigótaság növekedését rokontenyésztés esetén az úgynevezett inbriding-depresszió kíséri. Az inbriding-depresszió egy vagy több kvantitatív tulajdonság átlagos kifejeződésének csökkenésében, testfelépítési hibák megjelenésében, valamint gyengébb vitalitásban, termékenységben és egészségi állapotban nyilvánul meg. A nem kívánt jelenségek a homozigótaság növekedésének következményei, amely lehetővé teszi a recesszív, káros gének kedvezőtlen megjelenését homozigóta genotípusban, miközben csökken a dominanciahatás (Lazarević, 1987).
Az inbriding-depresszió hatására kiváló példa a holstein fajta. Igaz, hogy a holstein populáció egyre produktívabb és jövedelmezőbb, azonban az inbriding együttható minden 1%-os növekedése átlagosan a következőkkel jár:
- 358 kg-mal kevesebb tej az állat élettartama során
- 8 nappal hosszabb szervizperiódus az első laktáció után
- 13 nappal rövidebb termelési élettartam
Szerbiában a helyzet még összetettebb, mivel az állam tehénenként támogatást nyújt, és ennek egyik feltétele, hogy az állat inbriding együtthatója ne haladja meg a 7%-ot. Így a 7% feletti rokontenyésztés gazdasági kára tovább növekszik. Ez is mutatja, hogy az inbriding együttható kontrollja komoly tényező a gazdaság jövedelmezőségében.
Hasonló adatok találhatók a szimentáli és húshasznú fajták (charolais, limousin, angus) esetében is: az inbriding együttható növekedésével az egyedek átlagosan kevesebb tejet termelnek vagy kisebb súlygyarapodást, vágási kihozatalt érnek el, kevésbé életképesek, termékenyek és rövidebb ideig élnek. Az egészséggel összefüggő tulajdonságok a legérzékenyebbek az inbriding-depresszióra, annak ellenére, hogy alacsony heritabilitásúak. Ugyanakkor ezek reagálnak a legerősebben a heterozigótaság növekedésére és a keresztezés során fellépő heterózishatásra.
Az inbriding együtthatóval mért rokonsági szint fajtánként és populációnként eltérő. Azokban a populációkban, ahol több recesszív allél fordul elő, több homozigóta genotípus jelenik meg, és nagyobb lesz a kedvezőtlen hatásuk is. Általános irányadó határértékek:
- 3,15% alatt – alacsony rokonsági szint
- 3,15–6,25% között – közepesen alacsony rokonsági szint
- 6,25–12,5% között – közepesen magas rokonsági szint
- 12,5% felett – magas rokonsági szint
Kis populációkban, mint például az őshonos busa fajta, a rokontenyésztés kontrollja még fontosabb. A genomikai elemzés – amelyet holstein, szimentáli és a leggyakoribb húshasznú fajták esetében alkalmaznak – lehetővé teszi a letális és félig letális gének hordozóinak gyors azonosítását és kizárását a szelekciós programokból. Kis létszámú fajták esetében azonban nincs megfelelő referenciabázis a genomikai elemzéshez, így a genetikai hibák csak az utódvizsgálat során derülnek ki – amely például a busa esetében nem történik meg rendszeresen. Ezért a rokontenyésztés kontrollja az egyik legfontosabb megelőző módszer a genetikai változatosság megőrzésére.
A homozigótaság növekedésének lassítása érdekében a busatenyésztők gyakran cserélnek tenyészállatokat és genetikai anyagot (sperma) különböző állományok között. Ez azonban nem mindig rendszerszintű és nem mindig megbízható megoldás.
A pontos rokonsági fok meghatározására különféle szoftverek, genomikai elemzés vagy akár Excel-táblák is használhatók. Mindhárom esetben a legnagyobb kihívás az adatbázis, illetve referenciapopuláció kialakítása. Ezért kis populációkban a Wright-féle képlet manuális alkalmazása a leggyakoribb módszer. A pontos és teljes pedigré – legalább három generáció férfiági adatainak ismerete (Apa, Anyai Apa, Anyai Nagyanya Apja) – alapfeltétele a megbízható rokonsági szint meghatározásának és kontrolljának.
Vladan Ćirić
2021. március
