Üszők takarmányozása 1

ishrana-junica-1

(A takarmányozás célja és stratégiája, anyagcsere-sajátosságok)

Az üszők takarmányozásának új trendjei az állatok élettani alapjaira és a takarmányhasznosítás hatékonyságára épülnek. A cél a helyes és gazdaságos takarmányozás.

Az egyik leggyakoribb hiba e kategória takarmányozásában, hogy az üszők azt kapják, ami a tehenek adagjának elkészítése után megmarad. Ez teljesen hibás megközelítés a növendékállatok nevelésében. Bármely háziállatfaj és -kategória takarmányozásánál a legfontosabb a megfelelő célok kitűzése és a helyes stratégia kialakítása, mindig szem előtt tartva az így elérhető gazdasági eredményt.

Az üszők takarmányozási és nevelési stratégiái a jövedelmezőség növelése érdekében:
– a születéstől az első ellésig és laktációig tartó időszak lerövidítése,
– a nevelési költségek csökkentése anélkül, hogy az állatok termelési potenciálja csökkenne.

Az elérni kívánt célok:

  1. Napi 750–800 g testtömeg-gyarapodás (NRC 2001 ajánlás szerint)
  2. Ivarérettség elérése 12 hónapos kor előtt
  3. Első termékenyítés 13–14 hónapos korban
  4. Első ellés 22–24 hónapos korban (átlagosan 23 hónap)

A testtömeg mérése a takarmányozási program ellenőrzésének legpraktikusabb és leggyakrabban alkalmazott módja. Az első termékenyítés idején a testtömegnek az állat maximális testtömegének 55%-át kell elérnie (holsteinnél kb. 350 kg). Az első elléskor a testtömeg a maximális testtömeg 85–90%-a legyen (holsteinnél kb. 600–620 kg).

A testtömeg mellett figyelmet kell fordítani az állatok szerkezeti fejlődésére és testarányaira is. Előfordul, hogy az üszők testtömege megfelelő a termékenyítéshez, de testfelépítésük még nem elég fejlett (pl. alacsonyabb marmagasság vagy csípőmagasság stb.). Ezek az állatok legtöbbször túlzottan kondicionáltak, és nem alkalmasak a termékenyítésre. Ennek oka a nem megfelelően kiegyensúlyozott takarmányadag: túl magas energiaszint, elégtelen fehérjeszint vagy nem megfelelő aminosav-egyensúly. A lényeg az adag optimalizálása a kívánt napi gyarapodás eléréséhez. Így biztosítható az állatok genetikai (termelési) potenciáljának maximális kihasználása a laktáció során.

Ahhoz, hogy megértsük az állatok tápanyagigényét, először azt kell megértenünk, hogyan működik az anyagcseréjük a nevelés különböző szakaszaiban.

Az első szakaszban – az elválasztástól a pubertásig – a gyarapodás döntően izomfejlődésből áll, ezért a takarmány magasabb fehérjetartalmú és alacsonyabb energiaszintű legyen.

A második szakaszban – a pubertástól az első pároztatásig – a fehérjeigény csökken, míg az energiaszükséglet nő. A mikroelemek (ásványi anyagok és vitaminok) megfelelő ellátása ebben az időszakban kiemelten fontos, mert segíti a ciklus stabilizálását és a vemhesülést.

A harmadik szakaszban – a pároztatástól az ellésig – a növekedés egyre kevésbé szerkezeti és izomjellegű. Ezért ebben az időszakban kevésbé „koncentrált”, alacsonyabb fehérjetartalmú és megfelelő energiaszintű adag szükséges. Az ellés előtti két hónapban az üszők tápanyagigénye általában megnő a magzat és a tőgy intenzív fejlődése miatt.

Folytatás következik…

2017. február
Vladan Ćirić

KÖVETKEZŐ SZÖVEG