Az epigenetika bemutatása, valamint mechanizmusainak ismertetése után ezzel az írással zárjuk a témakörről szóló sorozatunkat.
Az állattenyésztésben az epigenetikai kutatások arra irányulnak, hogy meghatározzák az epigenom bizonyos változásainak az állatok fenotípusára gyakorolt hatását, valamint, hogy a Jó Gyártási Gyakorlat azon példáit, amelyek pozitív hatással vannak a gének kifejeződésére minél előbb bevezessék az állattenyésztési menedzsment és szelekció gyakorlatába.
Az epigenetika hatásának szemléltetésére a legegyszerűbb példa az egypetéjű ikrek esete: amennyiben két iker üszőborjat különböző feltételek között nevelünk, a fenotípusuk (kinézet, termelési jellemzők, betegségekre való érzékenység, várható életkor) a koruk előrehaladtával mind nagyobb eltérést fog mutatni – nem fog megegyezni az azonos genetikai alap ellenére.
Az epigenetikai kutatások a szarvasmarha-tenyésztésben még mindig kezdeti fázisban vannak, azonban rendelkezünk bizonyos ismeretekkel, amelyek a gyakorlatban alkalmazhatóak a farmokon.
A tehenek esetében ezekre a változásokra a legjelentősebb hatással a takarmányozás, a farm menedzsment, az éghajlat (hőstressz) és a betegségek vannak. Mivel minden egyes tulajdonság az epigenetika hatása alatt áll, e tudományterület kutatása és gyakorlati alkalmazása igen fontos lehet a tejelő tehenek tartása során. Az Amerikai Holstein Szövetségben már egy ideje napirenden van olyan speciális tenyészvonalak kialakítása a holstein fajtán belül az epigenetikai ismeretekre támaszkodva, amelyek lehetővé tennék egy meghatározott éghajlattal rendelkező területre alkalmazkodott tehenek kitenyésztését. A környezeti tényezők ez esetben a legkívánatosabb hatással lennének az adott genetikai alap epigenomjára.
Következzék néhány példa a tejhasznú szarvasmarha-tenyésztésből, amelyet összeköttetésbe hoznak az epigenetikával:
- Azok a tehenek, amelyeket a laktáció első 3-4 hetében 4-szer fejnek naponta, több tejet fognak adni a laktáció hátralévő részében napi két fejés mellett is.
- Azok a tehenek, amelyek üszőborjút ellenek, jelentősen több tejet adnak a laktáció folyamán .
- A tehenek, amelyek az ellés utáni első három hétben veszítenek a testsúlyukból, nehezebben maradnak vemhesek és csökken a termékenységük.
- Azon tehenek üszőborjai, amelyek az ellést megelőző 45 nap során magas hőstressznek voltak kitéve, jelentősen kevesebb tejet adnak, valamint ezt a hatást továbbviszik a következő két generációra .
- Azon tehenek üszőborjai, amelyek a vemhesség utolsó három hónapjában magasabb fehérjetartalmú takarmányt kaptak, üszőként előbb folyattak, előbb lettek először megtermékenyítve, valamint jobb szaporodásbiológiai eredményeket mutattak fel az életük során.
- Azok az üszőborjúk, amelyek napi súlygyarapodása meghaladta az 1 kg-ot, az első laktáció során 575 kg-mal több tejet termeltek.
- Az életük első nyolc hetében légzőszervi problémákkal küzdő üszőborjúk jelentősen kevesebb tejet adnak az első laktációban.
Az epigenetika a környezeti hatások és az öröklődő tulajdonságok (genetikai potenciál) útkereszteződése, amelyen találkoznak a genetikai szelekció, a takarmányozás, az utódnevelés, a szaporodásbiológia, a fejési protokollok, a tehenek áthelyezése és csoportosítása. A genetika tudományának azt az új határát képviseli, amely nem csak a genetikai alapokkal, szelekcióval, genom tesztekkel és pároztatással foglalkozik, hanem figyelembe veszi azokat a körülményeket is, amelyek között az állatok termelnek. A lényeg a következő: órákat és napokat tölthetünk egy állomány szelekciójával, kiválaszthatjuk a teheneinknek és céljainknak legjobban megfelelő bikát, azonban, ha ezt a genetikai alapot nem helyezzük megfelelő feltételek közé, nem neveljük jól, nem takarmányozzuk és nem viselünk gondot róla, a kívánt eredmények el fognak maradni. És fordítva: a genetika minden nyereséges állomány és farm alapja.
Katarina Šolaja
Vladan Ćirić, 2023. április