A rokonság ellenőrzésének fontossága a szarvasmarhák szelekciójában – következtetések

A szelekció történelme folyamán a beltenyésztés és a rokontenyésztés jelentős metodológia volt.

Végleges összefoglalóként elmondhatjuk

Célja a homozigóta állapot növelése és a populációban jelenlévő változatosság csökkentése, és azon allélek favorizálása a populációban melyek jövedelmet biztosítanak a termelőnek. A tervszerű beltenyésztés sok esetben nem csak sikert, hanem hátrányt is eredményezett. Például a holsteinnél a tejelékenység, a keret, a tőgy konformációja, a dzsörzi fajtánál a kapa és a béta kazein változatai (BB és A2A2), a tej összetétele, a sarolé fajtánál a magas vágási randmán, stb. Az inbred depreszió sokszor követi a rokontenyésztést és a homozigóta  állapot növekvésével jár. Az inbred depreszió negatív jelenség, mely az egyes kvantitatív tulajdonság csökkenésével jár, csökken a vitalitás. Testi elégtelenségek jelennek meg, termékenységi elégtelenségek és az egészségi állapot romlása ij jelentkezhet. Ezen negatív jelenségek a homozigóta állapot növekvésének eredménye, melynél a recessziv káros gének kifejezésrejutásának következménye a homozigóta genotípusoknál, egyben csökken a domináns efektus is (Lazareviic 1987)

Az inbred depreszió példájaként a holstein fajta említhető. Igaz azonban, hogy a holstein tehenek egyre nagyobb termelésűek és profitabilisabbak, de azt el kell mondani, hogy az inbred koeficiens 1%-os átlagos növekvése a következő gondokat okozza:

  • 385kg kevesebb tej a tehén élete alatt
  • Az első laktáció után 8 nappal hosszabb szervíz periódus
  • Az tehén termelési élete 13 nappal rövidül.

Szerbiában a helyzet összetett. A tehenenkénti állami szubvenció feltétele, hogy az egyed inbred koeficiense 7% alatt legyen. Igy az ekonómiai vesztesség még fokozódik rokontenyésztés esetén (7% feletti érték). Ez még egy példája annak, hogy az inbred koeficiens ellenőrzése és meghatározása mekkora jelentőséggel bír a tehéntelep kifizetősége szempontjából.

Hasonló adatokról számol be az irodalom a szimentáli és a hízó fajták esetében is (sarolé, limuzin, angus), ugyanis az inbred koeficiens növekvése a tejhozam csökkenését,  a hízékonyság csappanását, alacsonyabb randmánt, az életképesség és a termékenység és az életkor csökkenését okozza. Az egyed egészségére vonatkozó mutatók a legérzékenyebbek az inbred depressziót illetőleg, annak ellenére, hogy alacsony ezen tulajdonságok heritabilitása. Ezen tulajdonságok javítására a heterozis efektus (a heterozigóta állapod fokozása) pozitív kihatással van, ez a kültenyésztéssel és keresztezéssel érhető el. A rokonsági fok, melyet az inbred koeficiensel fejezünk ki, relatív értélók a fajtára vagy egy meghatározott populációra tekintve. Abban a populációban ahol a recesszív allélek nagyobb számban vannak jelen több és a homozigóta genotipus gyakoribb, így az ebből ereddő problémák száma is gyakoribb. A fokonsági fok értékei a következő képpen vannak meghatározva:

  • Alacsony fokú rokonság a populációban – max 3.15% inbred koeficiens,
  • Közép-alacsony fokú rokonság a populációban – 3.15-6.25% inbred koeficiens,
  • Közép-magas fokú rokonság a populációban – 6.25-12.5% inbred koeficiens,
  • Magas fokú rokonság – 12.5% feletti inbred koeficiens,

A kis populációkban, mint például a busa esetében, a rokonság követése még nagyobb jelentőséggel bír. A genóm analízis melyet a szimentál, holstein, és egyes hízófajták (limuzin, sarolé, belga kék, angus, hereford, hízó szimentáli) esetében alkalmaznak, arra szolgál, hogy kiszűrjük azokat az egyedeket, melyek hordozói a letális és semi-letális géneknek, és egyéb genetikai anomáliát hordozó egyedeket, ugyanis ily módon ezeket nem vonjuk be a szelekciós és a párosítási programokba. Ily módon elkerülhető az inbred koeficiens növekvése  ellenére is  a homozigozitás egyes negatív következményei. Azon fajtáknál, melyek kis polpulációt képeznek, mint a busa, nem áll rendelkezésünkre adatbázis, mely alapján elemezhető volna a genóm. Ilyenkor a végeredményt akkor látjuk, amikor az utódokat vizsgaljuk, vajon mitatnak e vagy sem rendellenességeket. A busa esetében sajnos az utódok tesztelése sem rendszeres, emiatt a rokonpárosítás, mely elkerülhetetlen, gondot jelent. Annak érdekében, hogy elkerüljék a beltenyésztést, a busát tartó termelők cserélni szoktak tenyészmarhát  egymás között, valamint spermát használnak a mesterséges megtermékenyítéshez, különféle populációból, ezzel is csökkenteni próbálják a homozigozitás fokát. Ez azomban nem tekinthető szisztematikus és biztonságos rokonsági ellenőrzésnek.

A rokonsági fok pontos meghatározása érdekében különféle szoftverek, genóm analízisek, vagy excell programok állnak rendelkezésre. Minden esetben a legfontosabb lépés egy adatbázis kidolgozása a referens populációt illetően. Ezért a kis populációk esetében a kézi számlálás a Wright formulát alkalmazva a legelterjedtebb metódus a rokonsági fok meghatározásához. A legfontosabb, hogy pontos és biztos adatokkal rendelkezzünk az anyakönyvekből a populációt illetően, csak ezek segítségével tudjuk pontosan meghatározni a rokonsági fokot és ellenőrzés alatt tartani. A hímnemű elődök mivoltát három generációra visszamenőleg ismerni kell (apa, anyja apja, nagyanyja apja), ellentétben a rokonsági fokot nem tudjuk pontosan meghatározni.

 

Tyirity Vladan

2o21 március