Amerikában 2o22-ban az állatorvosok és az állattartók arra lettek figyelmesek, hogy gyakran jelentkezik az újszülött borjaknál az a helyzet amikor nem birnak felállni, vagy nem birnak önállóan állni.
A tudomány végül HMW (Holstein muscle weakness) néven ismeri a betegséget – Korai Izom Gyengeség. A tudomány addig jutott, hogy valószíű a bika a hordozója az öröklődő betegségnek, a kivizsgálások mág folyamatban vannak.
A betegség a borjaknál életük első két hónpjában jelentkezik. Az izomgyöngeség tünetei mellett a borjak tüdőgyulladásban szenvednek. A magas mortalitás jellemző a megbetegedett borjakra, melyek züme 6 hetes korukig elhullik, csak kis arányban gyógyulnak ki. A Tejelőtehenek Tanácsa a farmerok részére genetikai kivizsgálást tett lehetővé, hogy kiszűrjék a telepükön mely egyedek haplotipus hordozók.
Ezzel egyidőben a bikák tömeges kivizsgálása folyik, annak érdekében, hogy megtalálják a bika vonalat, mely a hordozója a betegségnek. Az eredmények messzire visszanyúlnak a múltba a holstein fajtán belül, ugyanis még annó 1984-ban a SOUTHWIND BELL bikát találták a haplotipus hordozójának, amely a OSBORNDALE IVANHOE (1952) bika vonalon keresztül vitte be a haplotipust a holstein fajtába. Ez a bika ugyanis az egyik fajtaalapítója a modern holstein fajtának. Az IVANHOE nevű bika nem volt hordozója a haplotipusnak, ebből kifolyólag a tudomány arra a következtetésre jutott, hogy valahol e kettő között jelenhetett meg a muttáció. A muttáció a SOUTHDOWN vonal némelyik híres bikájánál megtalálható (ROBUST, SUPRISE). Ezeknek a bikáknak nagy számú utóduk van és így a génmuttáció széleskörűen jelen van a holstein populációban. De azt ki kell hangsúlyozni, hogy ezen bikavonalakon belül nem minden utőd horgozója a haplotipiusnak.
Ezzel kapcsolatban, a HMW pozitív bikákhoz O-4 számot rendeltek, attól függően, hogy a bika: a HMW vivője, mentes tőle, homozigóta, lehetséges vivője, lehetséges homozigóta a haplotipus tekintetében.
A betegség háttere az izomszövet metabolikus rendellenességével jár. Ugyanis azok a mechanizmusok gátoltak, melyek a kálcium jónokra és az izom kontrakciójára vonatkoznak, ebből kifolyólag az állat nem bir felkelni. Ennek ellenére vannak olyan egyedek, melyek a haplotipus homozigóta hordozói (mindkét szülőtől örökölték, és mégis fel tudnak állni és a lábukon maradni. Ebből kifolyólag a tudomány most azt vizsgálja, hogy a HMW megjelenésére kizárólag a genetikai háttér, vagy egyéb ténezők is kihatnak és milyen mértékben.
Annak ellenére, hogy még az átöröklődés mechanizmusa nem tisztázott egészében, a szelekciós és párosítási tervekre külön hangsúlyt kell fektetni. A meghatározott szelekciós stratégia és a pontos célok, párosítási tervek figyelmes követésével ellenőrözhetjuk a beltenyésztés mértékét és elkerülhetjük a hordozó egyedek párosítását és a homozigóta borjak születését.
22o24, március
Alekszandra Butity