Az amerikai tejhasznú szarvasmarhafajták genetikai értékelésének bázisa 2020. április 7-én frissül.
1980 óta az Egyesült Államokban szinte minden tejtermelési tulajdonság esetében ötévente frissítik a populációs átlagértékeket. A jelenlegi „nullapontok”, vagyis az aktuális populációs átlagok 2015-ben kerültek meghatározásra, amikor a 2010-ben született tehenek eredményeinek elemzése alapján számították ki az átlagos tenyészértékeket.
2020 áprilisában az új „nullapont” a 2015-ben született tehenek eredményeinek elemzésén alapul. A 2010 és 2015 közötti időszakban a holstein-fríz fajtában minden tulajdonság esetében genetikai előrelépés történt, egyetlen kivétellel. Az 1. táblázat azt mutatja, mekkora a különbség a 2015-ben és a 2010-ben született tehenek előrejelzett tenyészértékei között.
1. táblázat
Az 1. táblázat értelmezése:
- Minden, a táblázatban szereplő előrejelzett tenyészérték (PTA) esetében a populációs átlag módosul – a „0 érték” a táblázatban megadott mértékben nő vagy csökken.
- A 25 tulajdonságból 24-ben genetikai előrelépés történt (a küllemi tulajdonságokat nem számítva).
- A tejláz-ellenállás az единetlen tulajdonság, amely romlott; a populáció jövőbeni átlaga –0,6%-kal lesz alacsonyabb.
- A hasznos élettartam genetikai előrehaladását összehasonlítva látható, hogy a holstein populáció érte el a legnagyobb javulást.
- A holstein az единetlen tejhasznú fajta, amely mindhárom leánytermékenységi tulajdonságban (vemhesülési arány, tehén fogamzási arány, üsző fogamzási arány) genetikai előrelépést mutatott.
- Az anyagcsere-betegségekkel szembeni ellenállás 6 vizsgált tulajdonság közül 5-ben javult; a tejláz-ellenállás kivétel.
- Minden termelési tulajdonságban genetikai előrehaladás történt (tejtermelés, zsír- és fehérjemennyiség), ezért a bázisváltás a nullát 492 fonttal tolja el.
- A 16 küllemi tulajdonságból 13-ban történt genetikai javulás; három esetben a PTA nem változott, mert ezek optimális értéke a 0 körül van.
Mennyiben befolyásolja az eredményeket a genetika és mennyiben a paragenetikai tényezők?
Az 1. táblázatban szereplő PTA-értékek a teljes genetikai változás felét tükrözik, mivel minden állat génjeinek csak felét adja át utódainak. A 2. táblázat a 2010-ben és 2015-ben született tehénpopuláció közötti teljes (fenotípusos) különbséget mutatja az egyes tulajdonságokban, valamint azt, hogy ebből mennyi tulajdonítható genetikának és mennyi paragenetikai tényezőknek.
2. táblázat
A 2. táblázat értelmezése:
- A paragenetikai tényezők negatívan befolyásolták a hasznos élettartamot, a szomatikus sejtszámot és az üszők fogamzási arányát.
- Pozitív hatásuk volt a tehenek fogamzási arányára és a leányok vemhesülési arányára.
- A termelési eredmények növekedése (tej, zsír, fehérje) nagyrészt genetikai hatás eredménye: a tejtermelés növekedésének 90%-a genetikai eredetű, a zsír és fehérje esetében ez kb. 60%.
- Az anyagcsere-betegségekkel szembeni ellenállás mind a 6 tulajdonság esetében fenotípusosan javult, még akkor is, ha bizonyos esetekben a paragenetikai tényezők negatívan hatottak (ketózis, masztitisz, oltógyomor-elmozdulás), illetve a tejláz esetében a genetika játszott szerepet.
Következtetés:
A genetika továbbra is jelentős hatással van a termelési eredményekre. Amikor a takarmányozás, a tartástechnológia és a menedzsment (paragenetikai tényezők) a lehető legmagasabb szinten vannak – mint az USA-ban –, akkor a termelés növekedésében a genetika szerepe a legnagyobb, a tejtermelés esetében több mint 90%.
Ez a szöveg a következő tudományos munkán alapul: CDCB April 2020: Genetic Base Change – H. Duane Norman, Paul VanRaden és George Wiggans.
A teljes tanulmány letölthető ITT.
Vladan Ćirić
