Az örökölhetőség (heritabilitás) megmutatja, hogy egy adott tulajdonság milyen mértékben adódik át a szülőkről az utódokra.
A táblázatban látható az egyes tulajdonságok örökölhetőségének mértéke, valamint – ami még fontosabb – az öröklődési korrelációk az egyes tulajdonságok között.
Mit jelent ez a gyakorlatban? A gyakorlatban az örökölhetőség azt mutatja meg, hogy egy adott tulajdonság esetében az állat eredményeit milyen arányban befolyásolja a genetika, és milyen arányban a menedzsment és a környezeti feltételek.
Ezt legegyszerűbben egy példával lehet megmagyarázni. Képzeljünk el két tehenet két különböző állományban. A tejtermelésük (tejhozamuk) közötti különbséget mennyiben befolyásolja a genetika? És mennyiben a takarmányozás, a menedzsment és a tartási körülmények? A számítások szerint a tejtermelésbeli különbség 20%-a genetikai eredetű, míg 80%-a a különböző környezeti feltételek (takarmányozás, menedzsment, tehénkomfort stb.) következménye. Ezért a tejtermelés (PTA MILK) örökölhetősége 0,20.
Ha a Leánytermékenységi Rátát (Daughter Pregnancy Rate) vizsgáljuk, láthatjuk, hogy a környezeti tényezők – például a termékenyítést végző személy, a termékenyítés időzítése, a takarmányozás stb. – 96%-ban befolyásolják az eredményt. Így a genetika hatása viszonylag csekély, mindössze 4%. Ennek a tulajdonságnak az örökölhetősége tehát 0,04.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes alacsony örökölhetőségű tulajdonságokra szelektálni. Az egészségi tulajdonságok gazdaságilag rendkívül fontosak, ezért ezekben a tulajdonságokban elért genetikai előrehaladás jelentős és pozitív hatással van a profitra. A termékenyebb, hosszabb élettartamú, ritkábban anyagcsere-problémákkal vagy masztitisszel küzdő állatok többletértéke könnyen belátható. Sok olyan tulajdonság létezik, amelynek magas az örökölhetősége, de nincs gazdasági jelentősége. Más szóval, ezekben gyors genetikai előrehaladást érhetünk el, de nem lesznek tőle jövedelmezőbbek az állatok.
Ha megvizsgáljuk bizonyos tulajdonságok közötti genetikai korrelációkat – például a tejtermelés és a fehérjetermelés között –, láthatjuk, hogy a kapcsolat nagyon erős (0,83). A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha tejtermelésre szelektálunk, akkor előrelépést kellene elérnünk a fehérjehozamban (Protein Yield) is. Fontos azonban az óvatosság: ez főként akkor érvényes, ha a termékenyítés során több bika (legalább 5 vagy több különböző bika évente) kerül használatra. A táblázatból további erős korrelációk is kiolvashatók, amelyek megmutatják, milyen más tulajdonságokra gyakorolunk várhatóan hatást, ha egy adott tulajdonságra szelektálunk. Például:
- ha nagyobb, mélyebb testű, nagyobb keretű állatokra szelektálunk, azzal együtt csökkenhet az élettartam és a termékenység (–0,20 és –0,12).
- ha hosszú élettartamra szelektálunk, várhatóan termékenyebb állatokat kapunk (+0,64). Érdekes módon, ha termékenységre szelektálunk, a hosszú élettartammal való korreláció nem ennyire erős – mindössze +0,20.
- a tejzsír- vagy fehérjemennyiségre történő szelekció között erős a korreláció (+0,59 és +0,75), ami azt jelenti, hogy az egyik komponens javítása pozitívan hathat a másikra is.
Ha valaha is elgondolkodott azon, hogy a genetika milyen mértékben befolyásolja állománya termelési eredményeit, most világosabb lehet a kép. Ha egy állat tejtermelését 20%-ban az apa kiválasztása befolyásolja, és az ondó ára 1500 dinár, a termékenyítés költsége 2000 dinár, valamint vemhes tehénenként két adag ondót használunk fel, akkor összesen 7000 dináros befektetéssel 20%-ban befolyásoljuk a tehenek tejtermelését. Mennyibe kerül a tömegtakarmány előállítása? Mennyibe kerül a koncentrált takarmány? Mennyibe kerülnek az épületek, az állatorvosi szolgáltatások és egyéb költségek? Mennyit ér a saját munkája? Az állatok szelekciója és párosítása – a megfelelő bikák kiválasztásán keresztül – a modern tejtermelés egyik legfontosabb eleme, ráadásul a genetika a legolcsóbb tényező, amellyel befolyásolhatja gazdasága eredményeit és jövedelmezőségét.
Vladan Ćirić
