Előző írás – A HŐSTRESSZ HATÁSA A TEJTERMELÉSRE ÉS A TEJ MINŐSÉGÉRE
A hőstressz számos hatása a hízómarhák esetében magasabb THI (hőmérséklet–páratartalom index) értékeknél jelentkezik, mint a tejelő teheneknél. Ezek a különbségek a fajta sajátosságaiból, a termelési szintből, az anyagcsere-intenzitásból, a takarmányozásból és az állománykezelésből adódnak. A tejelő tehenekkel ellentétben a hőstressz hatása hízómarhák esetében nem azonnal mérhető, mivel nem tükröződik közvetlenül a napi termelésben, és több tényezőtől függően változik.
Ezek a tényezők a fajta, a termelési fázis és a tartási rendszer szerint csoportosíthatók. Bármely termelési fázisról és rendszerről legyen szó, a hőstressz elsődlegesen az állatok jólétére hat.
A tejelő tehenekhez hasonlóan a hőstressz a hízómarhák esetében is összefügg a megnövekedett elhullási aránnyal. Az adatok szerint a mortalitás 5%-kal nő minden egyes 1 °C-os hőmérséklet-emelkedés esetén a hőtűrési küszöb felett (30 °C 80% alatti páratartalom mellett, illetve 27 °C 80% feletti páratartalom esetén). A hatás először viselkedésváltozásban, lihegésben, izzadásban, fokozott vízfogyasztásban és csökkent takarmányfelvételben, valamint általános inaktivitásban mutatkozik meg. Mindez a termelés csökkenéséhez vezet.
A különböző fajták eltérő mértékű hőtűrő képességgel rendelkeznek, attól függően, hogy mely éghajlati övezetben alakultak ki. Például bizonyított, hogy a Brahman (Bos indicus) fajták jobban tolerálják a hőstresszt, mint a Bos taurus fajták (utóbbiak közé tartoznak a térségünkben használt húsmarhafajták). A Bos taurus fajták között is jelentős különbségek vannak. Pereira és mtsai (2014) kimutatták, hogy a limousin fajtájú tehenek hatékonyabban birkóznak meg a hőstresszel, és alacsonyabb termoregulációs reakció mellett korlátozzák a testhőmérséklet-emelkedést a holstein fajtához képest. A portugál fajtákkal összehasonlítva a limousin azonos vagy jobb képességet mutat a stabil testhőmérséklet fenntartására.
Általánosságban a jobb kondíciójú, hosszabb és sűrűbb szőrű, illetve sötétebb színű állatok érzékenyebbek a hőre.
A hízómarha-ágazatban megkülönböztetjük a tenyészállományt és a hízlalásra szánt állományt (növekedési és befejező hizlalás), valamint a bikákat és üszőket, amelyeket gyakran külön helyszíneken tartanak. Ezért a hőstressz hatása az egyes kategóriák között eltérő. Tenyészteheneknél elsősorban a reprodukcióra hat, míg a hízóállatoknál leginkább a vágási kihozatalra. Tenyésztehenek esetében a negatív hatás viszonylag mérsékelhető, ha a termékenyítési időszakot a hűvösebb időszakra időzítik.
A befejező hizlalás során a negatív hatás részben kompenzálható, ha a rövid hőstresszes időszakot elegendően hosszú, hűvösebb periódus követi, amely lehetővé teszi a kompenzációs növekedést. Ugyanakkor bizonyított, hogy a hőstressz alatt álló hízómarhák napi súlygyarapodása csökken, és ha közvetlenül ezt követően kerülnek vágásra, kisebb testtömeget, alacsonyabb faggyúréteget és gyengébb húsminőséget (pH, puhaság, szín) mutatnak.
Világszerte a hízómarhákat többnyire szabadtartásban nevelik, és csak kisebb arányban zárt rendszerben. Általánosságban három fő húsmarha-termelési rendszer létezik: legeltetéses, befejező hizlalás nyitott istállóban és befejező hizlalás zárt istállóban.
A legeltetéses rendszer főként tenyésztehenekre jellemző, amelyek tavasztól őszig legelőn, fél-extenzív körülmények között élnek. Ez a rendszer lehetővé teszi a természetes viselkedést, például az árnyék keresését vagy a vízben és szélben történő hűtést.
A nyitott befejező hizlalás során az állatokat szabadtéri karámokban tartják, magas energiatartalmú takarmánnyal etetik. Mivel mozgásuk korlátozott, nem tudnak hűvösebb helyet keresni vagy árnyékba húzódni. Pozitív hatást tapasztaltak a korlátozott etetés és az éjszakai takarmánykiosztás esetén, amikor a legmelegebb napszakban az etetővályúk üresek. Az állatok és a talaj nedvesítése, valamint az árnyékolás szintén kedvező hatású.
A zárt befejező hizlalás Európában elterjedt, ahol a fiatal állatokat zárt istállókban, teljes rácspadlón vagy mélyalmos rendszeren tartják. Itt elkerülhető a közvetlen napsugárzás, de más problémák jelentkezhetnek, különösen ha az állatok korábban szabadtartásban éltek. Az állatok érzékenyek a hirtelen környezeti változásokra és a magas hőmérséklet–páratartalom indexre. A hőstresszt befolyásoló tényezők közé tartozik a magas energiatartalmú takarmány, a környezeti és mikroklimatikus viszonyok.
A hűtési stratégiák magukban foglalják a takarmányösszetétel módosítását, megfelelő mennyiségű víz biztosítását és ventilátoros hűtőrendszerek alkalmazását. A nagyméretű mennyezeti ventilátorok javítják az állatjólétet, az egészséget és a teljesítményt, valamint a levegő és az alom minőségét. A vízzel történő hűtés zárt rendszerekben általában nem ajánlott a csúszásveszély és az alom nedvesedése miatt. Az állatok permetezése magas páratartalom mellett akár ronthatja is a hőleadást, mivel vízfilm képződik a szőrzeten.
Következtetés
Hízómarhák esetében a hőstressz negatívan befolyásolja a tenyésztehenek reprodukcióját, csökkenti a napi súlygyarapodást, és rontja a hús minőségét a befejező hizlalás során. A tej- és hústermelés mennyiségének és minőségének fenntartása érdekében a gazdaságoknak alkalmazkodniuk kell a klímaváltozáshoz. Ez magában foglalhatja a takarmányozás módosítását, a hőtűrőbb állatok szelekcióját, hőelvezető rendszerek és automata etetők alkalmazását.
Az alkalmazkodás költséges lesz – zárt rendszerekben több energiára lesz szükség a megfelelő környezeti feltételek biztosításához, míg fél-extenzív és extenzív rendszerekben a takarmány- és vízellátás csökkenése miatt mérséklődhet a termelés. Így az állatjólét és a megfelelő termelési szint fenntartása végső soron növeli az előállított termék kilogrammonkénti költségét.
Mivel a reprodukció a szarvasmarha-termelés „motorja”, a következő írásban részletesebben foglalkozunk a hőstressz negatív hatásával a reprodukciós eredményekre.
Fordította és adaptálta:
Katarina Šolaja
2022. április
