A ROBOTFEJÉS ÉS A SZARVASMARHÁK SZELEKCIÓJA (TŐGY)

A robotfejés lassan terjed Szerbiában is és ennek értelmében a szelekciós követelmények is változnak.  Ennek érdekében a mesterséges megtermékenyítés folyamán olyan bikákat kell alklamazni, melyek lányai alkalmasak az automatikus fejésre.

A szelekciós célok folyamatosan változnak, ahogyan fejlődik az automatizált fejés, ezért ennek a cikknek a célja, hogy a termelőket ismertesse az új tendenciókkal. Az első cikk a tőgy konformációját taglalja.

A klasszikus fejőrendszeres telep ős az automatikus fejőrendszeres telepek között az a különbség, hogy robotfejést alkalmaznak az utóbbiakon. Amellett, hogy a robotnal folyamatosan fejlesztik a fejési gyorsaságot, a robot tőgyhöz való kapcsolódását, továbbra is vannak technikai kihívások és emellett nagy hangsúlyt kell fektetni a tőgy tulajdonságaira is, melyeket favorizálunk a robotfejéskor. Elsősorban fontos a tőgy konformációja, annak funkcionáslis tulajdonságai, melyek a fejéssel kapcsolatosak (fejési gyorsaság, temperamentus, stb.).

Tőgy konformáció. A szelekció célja, hogy a tőgynek olyan konformációja legyen, hogy a robot minnél kevesebb idő alatt feltegye a fejőkelyheket és így minnél több tehenet kifejjen a meghatározott idő alatt (óránként, naponként, stb.), igy minnél efektívebb legyen. A tőgybimbók elhelyezkedése és hossza sokáig a legfontosabb paramétereknek számítottak ilyen szempontból a bikák kiválasztásakor. Manapság azonban, ahogyan a robotgépek fejlesztve vannak, egyre kevesebb tehén van kiskartolva ez a két tulajdonság szempontjából.

A tőgybimbók elhelyezkedése szempontjából, ideális az a tőgy melyiknél a hátsó tőgybimbók közti távolság 4-5cm, ami a kanadai és az amerikai tesztek esetében a “nulla” közelében mozgó érték (populációs átlag). A túlságosan közel állő, vagy egybe érő bimbók aggatnak a fejőkelyhek felhelyezésekor. Ellenben a túl távol elhelyezkedő hátsó bimbók sem kívánatosak, ugyanis igővel a függesztőszallag kinyúlik és a hátsó tőgybimbók még távolabb kerülnek egymástól és a robot egyre nehezebben tudja felakasztani a fejőkelyheket és a fejés hosszabb ideig tart. Az első tőgybimbók közel kell, hogy elhelyezkedjenek egymáshoz, a kanadai tesztekben ez 5 feletti osztályzat, míg az amerikai  esetében 1.oo feletti – az első bimbókra akkor nehéz felhelyezni a kelyheket ha távol vannak egymástól, sohasem pedig azért, mert közel helyezkednek el. A tőgybimbók ideális hosszúsága 3.5-4cm, a túlságosan rövid bimbók – 2cm alatti, a felyőkelyhek vesztik a vákumot és könnyen leesnek fejés közben. Az eksztrém hosszú tőgybimbók (6cm feletti) sűrűn megtörnek a kelyhek felhelyezése során, főleg, ha ferdén állnak, ami közvetlen kihatással van a fejésre, a tőgy funkciójának fenntartására és a tőgy egészségére, valamint a fejés gyorsaságára.

Az utóbbi években, nagy hangsúlyt fektetnek a szelekciós folyamatok során arra a tényre, hogy a tenyészbikák lányai jó tőgyszerkezetűek legyenek, megfelelő tőgybimbó elhelyezkedéssel, tőgymélységgel a laktációk folyamán. Az biztos, hogy azok az tehenek melyek első ellés után rossz tőgyfüggestésűek, mély a tőgyük, gyönge föggesztőszallaggal és távolálló tőgybimbókkal rendelkeznek nehezen kapcsolható fel rájuk a fejőkehely és ez a második laktáció alkalmával csak fokozódik. Az ilyen egyedek rontják a robot átlagát, hátrátatják a fejési folyamatot, igy indirekt mindez az össz kifejt tej mennyiségének csökkenéséhez vezet, másszóval csökken a tejelékenység.

Egyes bikák alkalmazása (sperma) külön ajánlott meghatározott tehéntelepeken, ahol a robotfejést alkalmazzák, de valójában az nem olyan egyértelmű. Azok általában azok a bikák melyek lányai hosszú és egymástól távolálló bimbókkal rendelkeznek, gyönge függesztőszallaggal, és nem ritkán gyenge osztályzattal a tőgymélységet és a tőgykapcsolódást illetően. Leginkább az alábbi bikák vonalaiból származnak: SUPERSIRE, SUPERSHOT, AltaTOPSHOT, MAYFLOWER, SNOWMAN, FREDDIE, és néha a JEDI vonalból. Általában a teszten az áll, hogy alkalmasak a robotfejésű farmokra vagy osztályzatuk a robotfejést illetően átlagon feletti. Ezek valójában a korektor bikák. Ha olyan tehenekkel párosítjuk őket melyeknek eksztrém rövid a tőgybimbójik, vagy azok egymáshoz nagyon közel állnak, akkor az eredmények jók lesznek. A tény a következő: epp mint a többi szelekciós paraméter esetében, ha csak egy tulajdonságot veszünk figyelembe, nem érünk el jó eredményt, éppúgy mint az össz tenyészérték esetében, ha nem használjuk azt ésszerűen és megfontoltan. A szelekció sikeressége érdekében minden előhasi tehenet elemezni kell, valamint az egész állomány eredményeit és értékeit figyelembe kell venni. Mindezt figyelembevéve ki kell dolgozni egy jól megalapozott megtermékenyítési tervet, mert csak ily módon lehet genetikai előrehaladást megvalósítani, a kihelyezett cél irányában.

Vladan Ćirić

2o21. Január